ülj az ágyam szélére, mesélj!
Ha lerúgom a paplant,
takarj be, simogasd meg az arcom,
és ha elalszom, akkor se hagyj el."
Ágai Ágnes
Dolgozunk, dolgozunk, dolgozunk. Ki azért, mert tele van kölcsönnel, ki azért, mert ha nem vállal többet, elveszíti a munkáját, ki azért, mert szereti azt, amit csinál.
Egyszer nyugdíjba ment egy férfi, szép búcsúztató volt a munkahelyén.
Otthon végre volt ideje. Átnézte a családi fényképalbumokat.
Elkezdett zokogni. Rájött, alig töltött időt a gyermekeivel, miközben mindig azt mondta, értetek dolgozom...
Ki az, aki nyugdíjas korában a ki nem használt munkaidőn fog keseregni? Mennyi mindent megtehettem volna, ha többet dolgozom!
Szánjunk időt azokra, akiket legjobban szeretünk.
Ha nem tudunk sokat, akkor csak rájuk figyeljünk: közös vacsora, beszélgetés, mese.
A gyermekeim máig emlegetik meséimet, amiket a padlószőnyegen ülve a sötétben rögtönöztem.
Ők meg gurultak a nevetéstől és mosolyogva aludtak el.
- yw -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése