A ballagási beszéd pedig alább.
Kedves ballagó nyolcadikosok!
Hát véget értek csikóéveitek! A napokban fiókomban kotorászva egy mappa került a kezembe a múlt évről, ez volt ráírva – a hetedikesek cselekedetei... Még mielőtt megijednétek, fel nem fogok belőle olvasni semmit – ma ünneplünk.
Meg kell mondjam, sok fejtörést okoztatok nekünk csínytevéseitekkel az évek során, de megszerettünk benneteket. Minden évben azt mondtuk, jaj, ugye ennél nem lesz rosszabb, aztán lett rosszabb. De a csibészségeiteken túl tisztában voltunk értékeitekkel. Aztán most itt a nyolcadik osztály. Nem tudom, mi történt veletek: túl vagytok a pályaválasztáson, rendben felvételiztetek, Csaba bácsi meg ódákat zengett rólatok, milyen rendes gyerekek voltatok a kiránduláson.
Tudjátok, ugye, mi vár rátok? Mint a pitypang kis ernyős magvait a szél, a nyár szétfúj benneteket, új iskolák, új barátok, új kihívások felé.
Mit szeretnénk lelketekre kötni, mielőtt utatokra bocsátunk benneteket?
Az egyik az, amit az író Temesi Ferenc így fejez ki: Ha nem ismerjük a kikötőt, nem lesz jó szelünk soha. Azaz, ha nincs semmi célod, ami fele tartasz, bármi van, elégedetlenséggel fog eltölteni. Igen is, magasra kell tennetek a mércét, nem azért, hogy szaladgáljatok alatta, hanem hogy átugorva egy nagyobb perspektívából lássátok a világot!
Mit várunk tőletek? Nem kevesebbet, minthogy jól gazdálkodjatok a bennetek levő kincsekkel.
Hogy ne csak továbbtanuljatok valahol, hanem tanuljatok valamiért.
Hogy ne csak szakmátok legyen, hanem hivatásotok.
Hogy ne csak kapcsolatotok legyen, hanem családotok.
Hogy ne csak lakóhelyetek legyen, hanem hazátok.
Hogy fejtsétek meg már magatoknak, mi végre vagytok itt e földön, és ha megvan, ha van értelme, akkor akarjatok igaz módon élni.
Kedves nyolcadikosaink, szeretettel búcsúzunk tőletek! Jó szelet a vitorlákba, irány a következő kikötő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése